Egy binokuláris távcső talán a legnépszerűbb távcső típus. Vadászok vadásztávcsőnek, keresőtávcsőnek is hívják, de gyakran találkozunk a hétköznapi nyelvben látcsőként vele. Szinte minden árkategóriában minden igénynek megfelelő választék áll rendelkezésre, fontos azonban ismernünk a jellemzőit, hogy a leginkább testhezálló eszközt válasszuk.
Nagyítás
A binokuláris távcsövek jelzésére a gyártók leggyakrabban egy számpárt használnak, pl. 8×42 vagy 15×70. Ezek az eszköz legfontosabb paramétereire utalnak, melyek közül az első érték (8x illetve 15x) a nagyítását adja meg. Az első távcsövet vásárlók körében a minél nagyobb nagyításra törekvés természetesnek tekinthető, azonban érdemes számításban venni, hogy ennek növelése a használhatóságot jelentősen befolyásolja. Egyrészről kezünk remegése is fokozottabban jelentkezik (15x nagyítás felett már különösen érdemes megtámasztani az eszközt), másrészről a nagyítás növelésével a kapott kép egyre fényszegényebb lesz, harmadrészt pedig a nagyobb nagyítás kisebb látómező elérését teszi lehetővé.
Viszonylag gyakran találkozhatunk olyan eszközzel is, melynek nagyítására egy intervallumot adnak meg: pl. 7-15×35. Ebben az esetben zoom binokulárral van dolgunk, melynek nagyítása 7x és 15x értékek között változtatható és az átmérője 35 mm. A zoom távcső első látásra roppant praktikusnak tűnik, azonban a változtatható nagyítás miatt teljesítményük sok tekintetben behatárolt. Az okulár – felépítésének köszönhetően – különösen kis nagyítások esetén igen szűk látómezőt képez le a fix nagyítású eszközökhöz képest, emiatt szinte csőlátás érzetet kelt, ha beletekintünk. Nagyobb nagyítások esetén a látómező ugyan már megközelíti a fix nagyítású binokuláris távcsövekét, ám ahhoz hasonlóan a kapott kép meglehetősen fényszegény lesz. Összességében a zoom binokulár kevéssé preferált eszköz az igényes természetmegfigyelők közt, nem véletlen, hogy a felső kategóriás modellek között nem is találunk ilyen típust.
Átmérő
A binokuláris távcsövek másik legfontosabb paramétere az objektív átmérő. Erre a jelzésükre szolgáló számpár második értéke utal, vagyis a 8×42 és 15×70-es binokulárok esetében az objektív átmérője 42 mm illetve 70 mm. Az átmérő nagyon fontos a fénygyűjtő-képesség szempontjából, különösen gyenge fényviszonyok közepette (szürkület illetve éjszakai megfigyelés) jelentkeznek az előnyei. A lencseátmérő növelése egyre nagyobb méretet és súlyt jelent, ami különösen kézből történő használat esetén hátrányos. Természetmegfigyelésre általában 40-50 mm-es távcsövek javasoltak, a csillagászatban azonban akár 100 mm-es objektív átmérőjű (vagy még nagyobb) eszközök is előfordulnak, ezek használata azonban a jelentős súly miatt kézből szinte lehetetlen, minden esetben állvány szükséges. Okos kompromisszum egy kis nagyítású (7-12x) 50-60 mm átmérőjű binokulár, mely mindkét felhasználási területre elfogadható.
Objektív
A binokulárok eladása során kevéssé kap hangsúlyos szerepet az objektív felépítése, pedig a kiváló képminőséget ez az optikai elem alapozza meg. Az objektív lencse a párhuzamosan érkező fénysugarakat megtöri és mögötte a fókuszpontban egyesíti őket. A különböző hullámhosszú fénysugarakat azonban más és más mértékben töri meg, így tulajdonképpen nem egyetlen közös fókuszpontot kapunk. Az okulárban ezt úgy látjuk, hogy az objektív „színez”, vagyis hamis színeket (pirosas-kékes-lilás) mutat a kontrasztosabb objektumok körül. A lencsék színezésének csökkentésére többféle módszer létezik: a legegyszerűbb és legrégebben használt megoldás szerint az objektívet két, eltérő karakterisztikájú lencsetagból készítik, melyek minimalizálják a színezést. (Újabban piacra dobtak olyan binokulárokat is, melyeknek objektívje három (vagy akár négy) lencsetagból épül fel, ezekre néhány sorral lentebb visszatérünk.) A lehető legtökéletesebb színkorrekció úgy érhető el, ha az egyik lencsetag elkészítéséhez speciális (és drága) üveganyagot használnak fel. Ezek az ún. apokromatikus binokulárok, melyeket a piacon többféle általános jelzéssel illetnek: pl., SD, ED, HD, stb.
Egy binokulár objektívnek azonban nem a színezés az egyetlen optikai hibája. Különösen a látómező széle felé számos egyéb torzítással kell szembenéznünk, pl. romlik a képélesség, az egyenes vonalak meggörbülnek stb. Ezek a hibák csökkenthetőek, ha az objektív nem kettő, hanem három vagy négy lencsetagból épül fel. A számítógéppel megtervezett objektív, a kimagasló megmunkálási precizitás, a felhasznált korszerű üveganyagok kiváló minőségű objektív elkészítését teszik lehetővé: mindez szükséges, de nem elégséges feltétel egy csúcsminőségű binokulár esetében.
Prizmák
A prizmák igen fontos részei a binokuláris távcsőnek. Nélkülük fordított állású képet kapnánk, vagyis fejjel lefelé látnánk mindent, ami földi megfigyelés esetén felettébb kényelmetlen. Kétféle prizmarendszerrel találkozhatunk a piacon: Porro prizmákkal és tetőél prizmákkal.
A tetőélprizmák a binokulárok belsejében egy vonalban helyezkednek el, így jelenlétükre kívülről is következtethetünk a látcső kompaktabb külseje alapján. Technikai okok miatt elkészítésük drágább, mint a Porro prizmáké, ezért leginkább a felső kategóriás binokulárok használják ezt a prizmarendszert. A Porro prizmát használó binokulárok felismerhetőek a két „eltolt” tubusnak köszönhetően, és a tetőél prizmákhoz képest könnyebben, olcsóbban előállíthatóak jó minőségben.
A prizmák felépítése mellett azok anyaga is fontos paraméter. A drágább és jobb minőségű BAK4 (barium-crown) és az olcsóbb BK7 (borosilicate) jelzésű prizmák üveganyagukban különböznek. A BAK4-es prizmák élesebb, kontrasztosabb képet adnak, így a jobb minőségű binokuláris távcsövek kivétel nélkül ezt a típust alkalmazzák.
A binokulárok mechanikai kivitelezésének „Achilles-ina” a prizmák tokozása. Amennyiben ez nem kellően masszív, a prizmák a használat során könnyen elmozdulhatnak, megszüntetve a két tubus optikai tengelyeinek párhuzamosságát. Kis mértékű eltéréseket agyunk képes kompenzálni, ennek hosszú távon azonban szem- és/vagy fejfájás lesz a következménye. Nagy mértékű eltérés esetén a binokulár kettőz. A Porro prizmás modellek érzékenyebbek a rázkódásokra mint a tetőél prizmásak. Az optikai tengelyek párhuzamosságára a márkásabb binokulárok gyártói külön odafigyelnek, a gyártósorokról lekerülő darabokat szakképzett optikusok speciális műszerekkel állítják be – mindez természetesen az árban is jelentkezik.
Tükröződéscsökkentő bevonatok
Antireflexiós bevonat nélkül az üveg a felületére eső fény 4%-át visszaveri, más szóval a fény 96%-át engedi csak át. A számos (nemritkán akár 10 db!) üveg/levegő felülettel rendelkező binokulárok esetében az okulárban látott kép igen fényszegény lenne megfelelő tükröződéscsökkentő bevonatok használata nélkül.
A legolcsóbb „gagyinak” tekinthető binokulárokon rubinpiros színű bevonatot találunk, ami nem igazán nevezhető tükröződéscsökkentő bevonatnak, tekintve, hogy a feladata a fény egy részének kiszűrése, ezáltal az objektív optikai hibáinak palástolása. Ennek köszönhetően a binokulárban látott kép ciánkék árnyalatúnak tűnik, azaz nem olyan képet látunk, mint a valóságban.
Az alsó kategóriás binokulárokon kék színű antireflexiós bevonatot találunk, ami egyrétegű bevonatra utal. Ha minden felületre alkalmazzák, akkor elfogadható minőségű képet kapunk. A gyártók „fully coated” jelzéssel forgalmazzák ezen termékeket. Ennél jobb minőséget adnak a „multi-coated” bevonattal ellátott eszközök, ahol is legalább egy felület (rendszerint az objektív) többrétegű (általában zöld) színű antireflexiós réteggel ellátott. A felső kategóriás eszközök fully multi-coated bevonatúak, ahol minden felületen (a prizmákon is) többrétegű (zöld vagy zöldesbordó színű) antireflexiós bevonatot találunk: ez a megoldás teszi lehetővé a legjobb fényhasznosítást. A csúcsminőségű tetőél prizmás modellek ezen túlmenően ún. fázis bevonatot (phase coating) alkalmaznak a legélénkebb színek érdekében.
Látómező
A binokuláris távcsövek talán harmadik legfontosabb mutatója a látómező mérete. Ennek értékét kétféle mértékegységben szokták megadni, fokban és méterben. A fokban kifejezett érték elsősorban csillagászok számára bír jelentőséggel, megadja a látcső által leképzett égterület nagyságát. Egy 15×70-es binokulár látómezeje 4.4°, vagyis a telehold majdnem kilencszer elférne egymás mellett. Földi megfigyelő számára az az érték fontosabb, mely megadja, hogy 1000 m-en mekkora a látómező átmérője méterben kifejezve: egy átlagos 8×42-es távcső esetében ez kb. 120 m.
Amint fentebb leírtuk, a nagyítás növelésével párhuzamosan csökken az elérhető látómező, melyet az okulárok látószöge is befolyásol. Az okulár látószögét kiszámolhatjuk, ha az általa leképzett látómezőt megszorozzuk a nagyításával: a fenti 15×70-es binokulár esetében 66°-ot kapunk. (4.4°x15). Az okulárok látószöge leggyakrabban 50-70°-os érték között mozog: túl nagy szám esetén a látómező széle kevéssé lesz éles, ha túl kicsi, akkor betekintéskor kellemetlen csőlátás érzetünk lesz, ami negatívan befolyásolja a látcső használhatóságát. Különösen zoom binokulárok esetében gyakori a túl szűk látómező.
Kilépő pupilla
A kilépő pupilla mérete sok mindent befolyásol, kevesen ismerik fontosságát. Kiszámítása meglehetősen egyszerű, a mm-ben vett objektív átmérőt el kell osztani a nagyítással, vagyis egy 8×56-os vadásztávcső kilépő pupillájának átmérője 7 mm (56/8 = 7).
Mit befolyásol a kilépő pupilla mérete? Amennyiben mérete nagyobb, mint szemünké, az összegyűjtött fény egy része elvész, vagyis az eszközben látott kép nem lesz fényesebb, mint egy kisebb modellben látott. Nappali megfigyelés esetén szemünk pupillájának átmérője 1-2 mm, mely sötétben jelentősen ki tud tágulni: fiatal megfigyelő esetén akár 7 mm-esre, azonban 50 éves kor környékén nem ritkán legfeljebb alig 5 mm-esre. (A pontos értéket elég sok minden befolyásolja: az egyéni adottságokon túl akár a pillanatnyi egészségi állapot is.)