Okulár nélkül egy távcső használhatósága meglehetősen korlátozott. Szabadszemes megfigyelés esetén gyakorlatilag elengedhetetlen kiegészítője
a távcsöveknek, így indokolt, hogy külön tárgyaljuk őket. Az okulárok olyan optikai eszközök, amelyek felnagyítják és megfigyelésre alkalmassá teszik a távcső fókuszsíkjában keletkezett képet. Cseréjükkel többféle nagyítást érhetünk el, és egy jól összeválogatott sorozat hosszú évekig elkísérhet. Minőségük nagyban befolyásolja a látott képet, így nem célszerű a végletekig ezen spórolni. Igen nagy a választék, az egészen egyszerű típustól az igen kifinomult, bonyolult optikai felépítésűekig. Legegyszerűbb változatuk 2 lencséből áll, a legmodernebbekben akár 9 lencsetagot is megszámlálhatunk.
Legfontosabb talán, hogy az okulárok által adott nagyítás kiszámítható, ha a távcső fókusztávolságát elosztjuk az okulárok fókuszával. Egy 70/900-as távcsőben (melynek 900 mm a fókusza) egy 10 mm-es okulár 90x-es nagyítást ad (900 mm/10 mm = 90x).
Fontos jellemzője egy okulárnak, hogy mekkora okulárkihuzatba illeszkedik: háromféle mérettel találkozhatunk: 24.5 mm (0.965″), 31.7 mm (1.25″), valamint 50.8 mm (2″) külső átmérővel. Manapság ezek közül a 31.7 mm-es a legelterjedtebb, bár sok távcső az 50.8 mm-es okulárok fogadására is fel van készítve. 0.96″-es okulárokat a legolcsóbb „áruházi” távcsövek dobozában találhatunk, a későbbiekben nem nagyon lehet ilyen méretű okulárokat kapni. A nagyobb méretű kihuzatba illeszkedő okulárok jóval nagyobb látómező elérését teszik lehetővé: hosszabb fókuszok és/vagy nagyobb látószög esetén a kisebb kihuzatok egyfajta „szemellenzőként” működnek, azaz fizikailag korlátozzák az okulár által elérhető látómezőt – emiatt van szükség nagyobb átmérőjű kihuzatra. Vannak olyan okulárok, melyek 1.25″-es és 2″-es kihuzatba is beletehetőek, ezek lényegében 1.25″-es okulárok, csak a mechanikai kialakításuk olyan, hogy nagyobb kihuzatba is beletehetőek.
Az okulár típusán túl az egyik legfontosabb paraméter a látómező mérete, ami arról ad felvilágosítást, hogy mekkora területet látunk az égből az okulárba tekintve. Itt fontos kiemelni a látómező és a látószög fogalmakat, bár a gyakorlatban sokszor összemosódnak. A látószög az a szög, melyet akkor látunk, ha az okulárt (távcső nélkül) valami fényes felület felé fordítjuk és belenézünk. Ekkor – ha megfelelő távolságból beletekintünk – egy világos „kört” láthatunk, melynek mérete az okulár látószögével párhuzamosan változik. A legelterjedtebb okulárok 50-60 fok körüli látószöggel rendelkeznek, míg egyes különleges felépítésű okulárok esetében ez az érték eléri a 100 fokot is. Az okulárok látómezeje alatt a távcső és az okulár által leképzett égterület értjük. Ennek mértéke a nagyítással ellenkező irányba változik: minél nagyobb nagyítást használunk, az égboltból annál kisebb részt láthatunk egyszerre. Ugyanaz az okulár tehát eltérő látómezőt képez le eltérő fókuszú távcsövekben.
Az okulárban alkalmazott lencsék elrendezésétől függően meglehetősen sok okulártípussal találkozhatunk. A négytagú, orthoszkópikus okulárokat kis méretű (40°-45°), de kimagaslóan éles, kontrasztos látómező jellemzi. A szintén négy tagú – de az orthoszkópikus okulároktól eltérő felépítésű – Plössl okulárok minősége sok esetben nem marad el az orthoétól, ám annál némileg nagyobb (50°) látómezőt adnak. Az optika gyártás csúcsát talán a Televue Ethos okulárjai képviselik, melyeknek hatalmas, 100°-os látómezeje a sokat emlegetett „űrséta érzést” kelti.
Az okulárokban látott képet nagyban befolyásolja az üvegfelületekre felvitt tükröződéscsökkentő (antireflexiós) bevonatok minősége. A lencsefelületekről visszaverődő fény ugyanis zavaró szellemképeket idézhet elő, melyet azonban teljesen kiiktathatunk a megfelelő üvegfelületek antireflexiós bevonattal történő ellátásával. A legmodernebb okulárokban minden egyes (üveg-levegő) lencsefelület többrétegű tükröződéscsökkentő bevonattal ellátott (szaknyelvben fully multi-coated – FMC), vásárláskor tehát részesítsük az ilyen bevonatú okulárokat előnyben.