Sokféle szempontot mérlegelhetünk, amikor ideális távcsövet ajánlunk kezdő csillagászpalántáknak. A szokásos ár/érték arányon túl én indokoltnak látnám egy „macera/élmény” változót bevezetni a teljesen kezdő, első távcsövüket vásároló, vagy még inkább ajándékba kapók esetében.
Az „élmény” az egyértelmű: egy kezdőt érdekli a Hold, a Nap, a Jupiter, a Szaturnusz, a Mars, az Orion-köd, az Androméda-köd, a Plejádok nyílthalmaz. Ezen túlmenően gömbhalmazok, nevezetesebb kettőscsillagok még szóba jöhetnek; változó csillagokat vagy égboltot fotózni nem feltétlenül szeretne.
A fentebb felsorolt népszerű célpontokra a SkyWatcher Virtuoso 90MC távcső szerintem pontosan annyira alkalmas egy kezdő számára, mint a többi általában ajánlott eszköz, lejjebb kifejtem az indokaimat. A Hold minden távcsővel lenyűgöző – persze ezzel is – jól bírja a nagy nagyítást ha van elég fény; binokuláris benézővel még inkább lélegzetelállító, órákig lehet barangolni. Merkúrt egyszer megfigyeltem, de nem hagyott bennem mély nyomokat – a büszkeségen kívül persze, hogy egyáltalán megtaláltam. Jupiter szintén hálás téma, szép sávok, enyhe színek. Ha fent van, mindig megnézem. Még az Uránusz is megvolt tavaly oppozíciókor, eszement 535x nagyítással is, szép kis kékeszöld korongocska. Legutóbb az M35-36-37-38 csillaghalmazok került terítékre, gyönyörű kis csillagkosarak.
Macera, amit nem szeretünk
A „macera” faktor alatt az alábbiakat értem:
- Hogyan tároljam a távcsövet: állványon hagyva hova tegyem, hogy a gyerek ne rúgja fel, lehessen porszívózni, ne lógjon be a tévébe?
- Kitelepüléskor hogyan viszem ki, mennyit kell szerelni? Mennyi idő szétszedni, behozni, helyére tenni?
- Mennyi macera van vele észlelés előtt? Milyen nehéz pólusra állni? Milyen nehéz megkeresni a célpontot?
- Észleléskor milyen nehéz látómezőben tartani a célpontot? Mennyire kényelmetlen a használata észleléskor? Ha beállítottam a célpontot, mennyi idő alatt mozdul ki a célpont a látómezőből? Anya és a kölök is megússza-e belenézést nyaktörés vagy sámliraállás nélkül?
Kiváló ár-érték arányú kezdő távcsőként általában valami hosszú fókuszú akromátot (pl. SkyWatcher 90/900) vagy kis átmérőjű Newton-t szoktak ajánlani (pl. SkyWatcher 130/900). Ahogy fentebb írtam, egy kezdő számára az „élmény” faktor a Virtuoso 90MC esetében kb. ugyanaz mint ezeknél a távcsöveknél – különösen, hogy sokszor először azt kell elfogadni, hogy egy amatőr távcső soha nem fog Hubble űrtávcső-szintű hamisszínes ködöket, kavargó spirálkaros galaxisokat mutatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy mély-ég objektum nem lenne szebb egy 130/900 Newton távcsővel, vagy hogy a 90/900 lencsés távcső nem ad kicsit fényesebb és kontrasztosabb képet a bolygókon – de ezek olyasmik, amiket egy először távcsőbe pillantó kezdő egyszerűen akkor sem látna, ha mindhárom csőbe pillantva összehasonlíthatná őket. Nekik ez egy új, és remélhetőleg felfedezésre váró világ. Nem lényeg a kis színhiba, a 20%-kal több/kevesebb fény, vagy hogy egyik távcsőben az elfordított látással sejthető halványszürke objektum a másikban kékesszürke ködpamacsnak látszódik.
A megoldás: SkyWatcher Virtuoso 90MC
A lényeg itt a „macera”. Mivel a Virtuoso 90MC asztali állványon érkezik – kell egy akármilyen asztal és egy akármilyen szék. Az mindenhol van hiszen észlelni jellemzően kertből vagy erkélyről szoktak. És nincs az a rozoga kerti asztal, ami jobban remegne, mint egy túlterhelt EQ-1 vagy EQ-2 állvány. Tapasztalatból beszélek, az első távcsövem egy SkyWatcher 130/900 newton távcső volt EQ-2 állványon – két évvel később, maximum 6 észlelés után adtam el. Meguntam a jusztírozást, a szerelgetést, ki- és bepakolást, a tekergetéssel követést, a sámlizást meg aláfekvést – gyakorlatilag a bruttó észlelési idő fele macerával ment el.
Virtuoso 90MC-vel pólusra állok egy felszigszalagozott zöld lézer segítségével, és kiülés után 1 perccel már észlelek. Amit vizsgálok, az ott is marad a látómezőben, köszönhetően a beépített motoroknak, melyekkel meglepő precízen követi a távcső az égboltot. Ha végeztem, fél perc alatt bent van minden a szekrény tetején. Nincs macera.
Ha tudom, hogy lesz akárcsak félóra szabadidőm, már betervezhetek egy észlelést. EQ-1, EQ-2 mechanikára szerelt egy méter hosszú távcsővel egy kezdő ezt nem teheti meg, marad a bosszankodás meg a rossz élmény.
Más szóval, a Virtuoso 90 MC-vel többször fog kiülni észlelni egy kezdő. És ez a lényeg: az a jó távcső, amit használnak.
És nem utolsósorban, ez egy bővíthető szett. Alig 20 000 forintért vehetünk egy SynScan Wifi adaptert, melynek használatával mobiltelefonról vezérelhetővé válik a távcső, pár érintéssel tetszőleges objektumot beállíthatunk automatikusan. Egyből rápattintható egy binokuláris benéző, ha meguntuk a küklopsz-üzemmódot, nem kell tubust fűrészelni, korrektorral elrontani a képet.
4 kilót bír el az állvány, később jöhet egy nagyobb, akár 127 mm átmérőjű MC vagy SC távcső vagy egy rövid apokromatikus lencsés távcső. Ha egy 90/900-at vagy 130/900-at bővítenénk, ahhoz új állványt is kell venni, EQ-2-t már ezek is eleve túlterhelik.
Végszó
Ha valaki, aki már olvasgatott ezt-azt az amatőrcsillagászkodásról, nincs még eszköze, de azt tudja, hogy lesz ideje és „jó ege” a jövőben, annak ezt ajánlanám, ebben a sorrendben:
- látogatás a Polarisba csillagvizsgálóba vagy egy helyi amatőrcsillagász klubba és belenézni pár távcsőbe
- 10×50 binokulár, ezt nem lehet kihagyni, és később se kell lecserélni. Nyugágy.
- és vegyen olyan csövet, amit már kipróbált és megengedhet magának
Ha viszont ajándékról van szó egy teljesen kezdőnek, akkor SkyWatcher Virtuoso 90MC-t a magam részéről bátran ajánlom.
Tóth Zoltán