Az Orion IntelliScope dobson távcsövek magyarországi „premierjét” a 2009. július 24-én kezdődött Kiskun-táborban tartottuk. Ehhez némi szerencse is kellett, mivel a szállítmányt csak a kezdés napján, délben tudtuk átvenni. A tábor az Alföldön, Jásszentlászló határában került megrendezésre. Az átlagos határmagnitudó kb 6.4 volt, mely falusi égen nem számít igazán ritkaságnak. 
Rögtön a legnagyobb, 30 cm-es (egészen pontosan 305 mm) átmérőjű, 1500 mm fókuszú modellt vettük tesztelés alá. A távcső négy dobozban érkezett: elsőben a főtükör van rendkivül gondosan, kb 4 rétegben becsomagolva, másodikban a tubus, harmadikban a lapra szerelt zsámoly, a negyedikben az IntelliScope kézivezérlő és enkóderek. A műszer természetesen elég izgatottá tett mindenkit a táborban és buzgón segitett az összeszerelésben. Ez – mint utólag kiderült – inkább hiba volt, mivel nem a leírás szerint lett összerakva a zsámoly így másnap egy-két helyen át kellett építeni. (Hmmm …. erre mondják, hogy sok bába között elvész a gyerek ….) Az összeszerelés mintegy 1 órát vett igénybe.
Optika – az első kellemes meglepetés
Miután végeztünk a művelettel, bekollimáltuk a távcsövet és rögtön az ég felé fordítottuk: a késő délutáni égen a Hold vékony sarlójáról biztatóan szép képet rajzolt. Az éjszakai csillagteszt alkalmával az intra- és extrafokális csillag korongok között nem vettünk észre különbséget, de ennél többet jelentetett, hogy a kiváló minőségű távcsőtükreiről ismert Berente Béla is elismerően hümmögött („jó távcső ez”) az okulárba tekintve. A csillagok apró tűszúrásnyinak tűntek, így örömmel állapítottuk meg, az optikát nem érheti panasz. Központi kitakarása 23%, ami a newton távcsövek között mérsékeltnek mondható
Ha már a távcső teljesítményéről beszélünk, a „megszokott” és elterjedt 20 cm körüli távcsövekhez képest megdöbbentően több fényt gyűjt össze. Az M13 és az M22 gömbhalmazok szó szerint magjukig bontottak már a gyári 10 mm-es Plössl okulárban is. Nem is gömbhalmazok már ezek, sokkal inkább nyílthalmazok!
A galaxisok közül észrevehetőek voltak az Örvény-köd (M51) vagy a hatalmas Triangulum galaxis (M33) spirálkarjai, de az Androméda-ködben is kettő sötét porsáv tűnt elő. A Fátyol-köd „ágas-bogas” szerkezete szinte a fotók látványát idézte (igaz, fekete-fehérben), a nyári Tejút diffúz-ködei (Laguna, Trifid) hatalmas, több mint 1° kiterjedésűek – igaz ez utóbbiak esetében egy Lumicon UHC szűrővel fokoztuk a látványt. Hajnalban, pirkadat előtt a Fiastyúk szemezett velünk, a csillagokat övező ködfátyollal együtt. Nagy nagyítással még a Gyűrűsköd (M57) központi csillaga is felsejlett, mint apró sűrűsödés a gyűrű közepén.
Bolygók megfigyelésekor sem érheti panasz az optikát. A Jupiter Nagy Vörös Foltja, vagy a nemrégi kisbolygó becsapódás által keltett fekete folt könnyedén jött. A Mars mindössze 5″-es korongján 600x-os nagyítással már részleteket tudtunk megpillantani. Az IntelliScope rendszer segítségével mind az Uránuszt, mind a Neptunuszt távcsövégre kerítettük.
IntelliScope rendszer – térképek elfelejtve
Az IntelliScope távcsövek egyedi különlegessége a kézivezérlő és a hozzá kapcsolódó érzékelők, melyek segítenek az objektumok megtalálásában. A rendszer pontos működése érdekében – még az összeszerelés során – a zsámoly függőleges ütközöjét pontosan be kell állítani, ami annyira nem volt magától értetődő tábori viszonyok közepette. Vízszintmérőt még tudtunk keríteni, azonban az udvaron vízszintes felületet nehéz volt találni.
Az IntelliScope betanítása egyszerűbb már nem is lehetne: függőlegesbe kell mozgatni a tubust, majd két fényes csillagot – melyek nevét előzetesen kiválasztottuk a kézivezérlőn – kell beállítani a távcsővel. Tényleg 1-2 perc az egész, könnyebb, mint előzetesen gondoltuk. Kezdők számára érdemes megjegyezni, hogy legalább pár fényes csillag nevének és helyének ismerete szükséges az égbolton – szerencsére kapunk egy térképet melyen a lehetséges referencia csillagok meg vannak jelölve. 
A kézivezérlő menürendszere meglehetősen könnyen kiismerhető, a pirosan világító gombok mellett az LCD zöld háttérvilágítást kapott. Némileg szokatlan, bár nem találtuk zavarónak. Egyedül a kissé „ragadós” gombok nem nyerték el tetszésünket: megnyomásuk után nem ugrottak vissza alaphelyzetbe gyorsan, olyan érzést keltettek, mintha továbbra is be lennének nyomva.
Az IntelliScope rendszer kellően pontos betanítás után majdnem mindig az alap 25 mm-es okulár 0,8°-os látómezejébe „hozta” az objektumokat, nemegy esetben a 0,3°-os 10 mm-es okuláréba is. Némi keresgélésére leginkább az apró (15-30″-es) planetáris ködök esetében volt szükség. Mivel ezek kis nagyításon csillagszerűnek tűnnek, nagyobb nagyítással kellett rájuk állni. Ekkor azonban már kissé kívül estek a 150x-es nagyítású okulár látómezején így kevés távcső mozgatásra volt szükség.
A távcsővel nagyon meg vagyunk elégedve. A hatalmas átmérő és kitűnő optika igen jelentős látványbeli ugrást jelent az eddig használt 20-23 cm-es távcsövekhez képest. Az IntelliScope rendszer pedig lényegében feleslegessé tette a térképpel, zseblámpával történő babrálást.